Recept

Hozzávalók: Az arány a cukrozott gyümölcsöknél a következő: 3 kg gyümölcs, 2.25 kg cukor, 8 dl víz, 1 kk. szalicil. 1 kg apró gyümölcshöz mindig 1.5 - 2 dl víz, és 50-75 dkg cukor kell.

Vannak népek, akik a meleg ellen meleget vetnek be, de azok nem mi vagyunk. Ilyentájt leginkább hidegre vágyunk a konyhában is.

Nem tudjuk, mennyire édesszájúak a szub-szaharai Afrikában, de biztos megéri hőálló édességet vinni a piacaikra. A Cadbury gyártója legalábbis ott látja a jövőt a telítődni látszó európai és amerikai piac után. Kész a plusz 40 fokot is olvadás nélkül kibíró csokijuk.

Ha egy gyors és finom süteményt szeretne, hétvégén sütni próbálja ki ezt a finom és gyors madártej szeletet!

Bemutatunk három finom egészséges, és kissé különleges saláta receptet, amelyek pillanatok alatt elkészíthetők.

            Lássunk, csodát: Andriska, aki már András, MEGÍRTA az ő 12 évesen megélt verzióját a kalandunkról. Nagyon köszönöm, Urszán András úr, sírva röhögtem! Az olvasók sem menekülnek:a közös képnézegetés után folytatjuk, és tán még Bakuba is elmegyünk!!! Egyébként tényleg annyit aggodalmaskodott, mint egy nagypapa, különösen, ha ittunk is :-).         Bakui nyaralás egy tizenkét éves „bodyguard” szemüvegén keresztül     Gyermekkoromban nagynéném kényeztetett el izgalmas, főleg szocialista-blokkba történő utazásokkal, melyek főként klasszikus „IBUSZ” szervezésben zajlottak, ennek minden bájával. Az osztályban szinte mindenki irigyelt, kivéve néhány kivételezett, aki az összes nyarát osztrák rokonoknál töltötte és tudták mi az a kiwi... Amikor Osztályfőnökünk, akit kizárólag Maríja Alekszandrovnának szabadott szólítani, megtudta hogy a Szovjetunióban tölti a nyarát az osztály egyik legjobb oroszosa - azaz én - mindenféle plusz feladattal ruházott fel; írjak úti-jegyzetet, gyűjtsek prospektusokat, képeslapokat, cukorkákat, színjátszós szovjet naptárakat (lehetőleg már az 1988 évre) – mindezt azért, hogy hetedik osztályban mi nyerjük meg a „Ki tud többet a Szovjetunióról”  vetélkedő iskolai fordulóját.  Így aztán fontosságom teljes tudatában és óriási izgalommal indultam útnak Moszkván keresztül Azerbajdzsánba nagynénémmel, Dudival és egy igen csinos, kedves barátnőjével, Ildikóval, aki akkor talán még 20 éves sem volt. Dudi kalandos utazásairól volt hírhedt a családban ezért lelkemre kötötték, hogy „vigyázzak rá” és Ildikóra is, mert nagyon csinosak és egyáltalán jó, hogy lesz velük egy „férfi”, még ha serdületlen kisfiú is. A következő élénk emlékem a Moszkvától Bakuig tartó közel 4 órás hullámvasutat megszégyenítő születésnapi repülőjárat, amelyet ajándéknak tekintettem 12-ik szülinapomra egészen addig, amíg fel nem szolgálták a 1,5 dl kénes ásványvizet, egy nyomott kis almát és a macisajt helyi megfelelőjéből 1 darabot. Se egy torta, de még egy „mignon” sem…   Mivel életemben másodszor ültem gépen, az izgalom mellett a járat botrányos közönsége is lekötötte figyelmemet. A hazatérő azeri „falusi” bábuskák és gyéduskák még egy vidéki volán buszon is elképzelhetetlen kacatokat cipeltek; volt ott ketrec, balalajka, és rengeteg elemózsiás motyó. Úgy rémlik, mintha az egyik fehér batyuban kacsa mozgott volna és előkerült a kenyér, az uborka, a bicska és ehhez persze csúszott a sörösüvegben árult vodka. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztük nem érünk földet egy darabban – egyébként mintha a gép szárnya „foszladozott” volna, egy-egy borítás szárnyra kelt…- de végül kiszikkadt, olajfáklyákkal és óriási lakótelepekkel tarkított tájon landoltunk. Mi sem volt természetesebb számomra, hogy küldöttség fogadott bennünket. Ildikó frissen, csinosan, napszemüvegben elsőként szaladt le a gépről egyenesen a riporter karjaiba. Mint kiderült később a helyi tv-híradóból, ők a hátsó sorban „fapadon” zötyögő 3 kubai kreol elvtársnőt várták…  Akkoriban nekem azok a városok tetszettek, ahol óriási lakótelep-szerű házak állnak. Baku azonnal belopta magát a szívembe. A szálloda 20-ik emeletéről a barnás Kaszpi-tenger világító olajfáklyái és a Kaukázus lábára felkúszó lakótelepek látszódtak. Bakuról meglehetősen kevés háttér-információval rendelkeztünk. Én, mint ifjú földrajz-őrült izgatottan vártam milyen érzés mélyföldön lenni és milyen is a félsivatagi éghajlat. Mivel még Pálma, tudálékos és undok idegenvezetőnk sem vette a fáradságot, hogy felhívja a figyelmünket a helyi viszonyokra, bátran és naivan tekeregtünk a város éjszakai sétányain. Most már nem meglepő, hogy a bizonyára kellően konzervatív és iszlám országban milyen kihívónak számított az, hogy a 36 fokos éjszakának megfelelően lenge, áttetsző nyári ruhába öltözött két fiatal európai bombanő egyedül – na jó, egy általános iskolással – mászkál a tengerparti sétányon. A „lányoknak” semmi veszélyérzete nem volt, de én láttam, hogy a teraszokon, vagy inkább teás-bódék előtt kizárólag szakállas, muszlim típusú férfiak ácsorognak, és mindegyiknek kocsányon lóg a szeme, ahogy ellejtünk mellettük. Néha próbálkoztam jelezni, hogy valahogy mozgó célpontnak számítunk: Dudi fogd jól a táskádat, ne lóbáld!… Ildi ne nézegess sehova csak előre és vegyél fel egy kardigánt! …. „Ugyan Öcsi – Jaj Andriska” – volt a válasz. Egy idő után, bizonyára ártatlan barátkozás céljából, követőink akadtak és majdnem futólépésben értünk egy addig ismeretlen úthoz, ahol gyorsan leintettünk egy nagy fekete Volgát és zakatoló szívvel bepattantunk. Csak akkor merült fel a kérdés, hogy ez taxi-e egyáltalán, amikor már száguldott velünk a partról a hotelig vezető szerpentinen. Kiderült, hogy valami kalóztaxis fogtunk, aki 10 rubelért, botrányosan drágán repített bennünket biztonságba. A nagy ijedtségre jól esett a lányoknak az import Löwenbrau és NDK sósmogyoró a szálloda külföldieknek és helyi prostiknak fenntartott dollár-bárjában. Számomra akkor egzotikusan csengett a „kontinentális” reggeli, így élvezettel ettem minden ízetlen falatot. Ildikóék ennél kritikusabbak voltak. Az egyik szőnyeggyár-látogatás során ebédet szolgáltak fel a csoportnak egy hűs, vastag falú erődszerű épületben, amelyet ha jól emlékszem „karaván-szeráj”-nak hívtak. Az épületnek és a húsnak is többek szerint „macskapisi” –szaga volt. Én patkányhúsra tippeltem, de kiderült, hogy kecske kaporral, amit biztos jobban is el lehet készíteni… Pálma többször ajánlotta, hogy a bakui piacra mindenképpen látogassunk el. Óriási élmény, igazi kulturális megmerítkezés… Azt nem közölte milyen öltözékben közelítsük meg a számunkra akkor még jobbára ismeretlen szárított gyümölcsöket és magvakat kínáló árusokat. Alig tíz perce válogattunk lelkesen a friss füge, aszalt sárgabarack, kesudió és édesség-kínálatból, amikor az egyik árus felháborodva hőbörögni és hadonászni kezdett, Ildikó és Dudi miniszoknyáját és ujjatlan trikóját sérelmezve és pár rohadt paradicsom hajításával nyomatékosította, hogy pőre nyugatiaknak semmi keresnivalója azon a helyen. Szerettem a tengerpartot, bár valószínűleg a legiparibb és legszennyezettebb part volt, amit azóta valaha is láttam, de élveztem,  mert jópofának találtam, hogy a parttól úgy 20 m-re rendszeresen egy nagy barna olajfolt lebegett. A távolban fúrótornyok, fáklyák és a horizonton barnásszürke tenger. Az IBUSZ-csoport és a többi szocialista-országbeli vendég rendesen, kerítéssel el volt zárva a helyieknek fenntartott „nép”-fürdőtől, de akadt persze néhány azeri iskolás, aki átúszott és velük azt játszottuk, hogy az olajfolttal mintegy együtt lebegve meglovagoljuk a hullámokat. Ma ezt úgy neveznék divatosan talán, hogy „oil-spill body surfing”… Baku, Azerbajdzsán pontosan 26 évvel ezelőtt… Talán lesz alkalom újból felfedezni a kultúráját és konyháját is. :-)        

Hó végén már minden fillér számít, ezért különösen hálásak vagyunk, ha különleges, de nem túl drága fogásokat rakhatunk a család elé.

Hozzávalók: 1 db. nagyobb fonott kalács, (de ennek csak a háromnegyed részét szoktam felhasználni) felszeletelve. A nagyobb szeleteket harmadolni kell.

Az egyszerű ételek is lehetnek változatosak, mint a csirkés tészta, semmi bonyolult nincs benne, mégis ínycsiklandó fogás.

Egy egyszerű vendégváró vagy előétel következzék finom gombával.

A barátnőm igazi nagy kedvence. Imádja a kávét, de ha én vaníliafagyival és tejjel felturbózóm, akkor szupermen vagyok nála.

Olyan rég készítettem galette-t, hogy megjött a kedvem hozzá. Mivel volt még otthon egy kis maradék áfonya és mandula, ezért felhasználtam hozzá.

Régebben el sem tudtam képzelni palacsintát tojás nélkül. Én egy-kettő tojást mindig raktam a tésztába. De hogy szembe találtam magam a következő recepttel, rájöttem, nincs is mindig szükség rá.

Hozzávalók 4 személyre: 6 dkg rizs, 7,5 dl tej, 1 ek mazsola, 3 dkg kristálycukor, 1 ek vaníliás cukor.

Hozzávalók: - 2 kisebb padlizsán, - 2 gerezd fokhagyma - 1,5 dl natúr joghurt, - pár mentalevél - 0,5 dl olívaolaj, - 1-2 friss chili paprika

10 perc meló darabolással és sütéssel együtt, a végeredmény azonban rafináltabb dolgot sejtet. A sült szalonna a mennyekbe emeli a cukkinitTovábbi részletek: Szalonnával sült cukkini fokhagymás tejföllelSzalonnával sült cukkini fokhagymás tejföllelMoksha

            Mert hetekig kecskehúst enni kaporral igenis kaland, főleg ha a végén ráfanyalodsz a lekváros rántottára is.   A hétfő reggel első sajtóanyaga a Wizzair ügynökségétől érkezett, melyben örömmel tudatták velem, hogy Mautner Zsófia és Jókuti András a légitársaság első bakui járatával Azerbejdzsánba utazik, hogy felfedezzék a helyi gasztronómia örömeit. Hát, ezen a ponton harsány röhögés tört ki belőlem – elnézést kérek Zsófitól és Andrástól, akiknek természetesen élménydús, szép napokat kívánok – én ugyanis felfedeztem eme csodákat 25 évvel ezelőtt, és a mai napig emlegetem. Életem egyik legjobb nyaralása volt, mélyen a legpocsékabb kulináris kiterjesztéssel. A peresztrojka idején (1987-ben történt), még nem beszéltünk „gasztronómiáról”, csak reggeliről, ebédről meg vacsoráról, és ezek közül csak az elsőt lehetett megenni. Nekem úgy tűnt, hogy a többi étkezés során végig ugyanazt az ételt tálalták, de az étlapon mindig más volt a neve. Viszont kecskehúsból készült és kapor volt benne, én pedig rosszul lettem már a szagától is… Reggelente ezért én ettem meg az összes – gyönyörű, palacsinta vékonyságúra sütött – omlettet, amit a végére úgy untam, hogy már az eperlekvár is jólesett hozzá. Nap közben pedig sok forró teát ittam kandiscukorral, és a piacon vásárolt magokkal és aszalt gyümölccsel laktam jól.     Akkoriban nem volt egyszerű a Szovjetunió tagállamaiba utazni, hosszú szervezés előzte meg az utazást. Először Moszkvába mentünk, majd onnan egy helyi járattal, 4 óra alatt repültünk Bakuba. Egy barátnőmmel voltam, és magunkkal vittük a keresztfiát, Andriskát is, aki akkor 12 éves volt. Ha sikerül előkeresnem azokat a fényképeket, szívesen megmutatnám a Wizzairnek a gépet: egy 15 fős lélekvesztő volt. Csomagfeladással nem bajlódtak: mindenki felvitte a gépre, és letette, ahova tudta. Mellettem egy termetes azeri nő ült, akinek a poggyásza egy hatalmas lepedőbe kötött batyu volt – Andris végig azt figyelte, mert azt hitte, valamilyen állatot szállít benne. Az út elején kaptunk egy-egy palack keserű ásványvizet – ezzel kellett beérnünk, de végül kiderült, hogy kortyolgatva csökkenti a hányingert, aminek később hasznát vettük. A hátsó sorban 3 fekete bőrű nő foglalt helyet – ennek később még lesz jelentősége. A gép úgy ment Bakuig, mintha hullámvasúton lennénk, és Andris szerint darabok hullottak a mélybe a szárnyáról. Azt hittük, képzelődik, de mikor kinéztünk, mi is láttuk…     Nem csoda, hogy Bakuba érkezve elsőként repültem lefelé a lépcsőn, mögöttem a barátaimmal, egyenesen egy kamera elé, amit valamikor a II. Világháború idején hajíthatott el egy kilőtt haditudósító. Egy izzadó, kopasz, sötét bőrű, drapp öltönyös ember állt mellette piros szegfűkkel, amiből mindhárman kaptunk – ez után a repülőút után azt is el tudtuk képzelni, hogy mindenkit így fogadnak, aki túléli…     A „reptér” nagyjából úgy nézett ki, mint akkortájt Fertőrákoson a határsávba kiléptető őrbódé, csak volt körülötte egy tetővel fedett, oszlopokon álló térség is. Ezek után a szállodába vezető út diadalmenetnek tűnt: busszal, fel a hegyre, a Hotel Moszkvába, a 20. emeleti apartmanunkba. Két hálószobás, kéterkélyes, dupla fürdőszobás lakosztályt kaptunk, saját nappalival. Ebben az ülőgarnitúrán kívül volt egy nagy, kör alakú ebédlőasztal, egy zongora és egy óriástévé is. Akkora volt a huzat, ha kinyitottuk mindkét erkélyajtót, hogy Andrisnak meg kellett tiltani, hogy kimenjen, mert az első fuvallat a Kaszpi – tengerbe repítette volna: és kölcsöngyerek visszajár, ugye…     Az első este még lement a vacsora, köszönhetően a sok édes, vörös Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgőnek. Visszatérve a szobánkba Andris bekapcsolta a tévét, és kiabálva hívott minket: a híradó ismétlése ment, és éppen ott tartottak, hogy kinyílik a repülőgép ajtaja, én lerohanok, Andris és Andrea utánam, átvesszük a szegfűt, elviseljük a mellé járó puszit, és a szegfűs pasas (a riporter) belemondja a kamerába, hogy köszöntötték a Bakuban zajló szocialista nőkongresszusra érkező kubai nődelegációt! (Értettem, mert akkor még jól ment az orosz nyelv, ma már vizet sem tudnék kérni).           Magától Bakutól, és az egész térségtől el voltam ragadtatva: ott szoktam rá, hogy kánikulában forró fekete teát igyak, üvegpohárból, kandiscukorral – ezt először a tengerparton, egy bódéban próbáltuk ki. A villamosnak nem volt oldala, csigalassúsággal közlekedett, és az emberek le-felugráltak róla. Ott láttam először arab piacot: turbános, fogatlan, kiabáló árusokat, színes fűszereket, mindenféle magot és aszalt gyümölcsöt kosárszámra. Mondjuk az első alkalommal kihívták a rendőrséget, mivel miniszoknyában érkeztünk, de még ezen is jól szórakoztunk. (Még mindig jobban jártunk, mint egy másik turista, egy rövidnadrágos pasi, akit leköpködtek, mint a férfinem szégyenét).           Csodás hangulata volt az omladozó, régi belvárosnak, de a legjobban a Tűzimádók Temploma, a Bakutól nem messze fekvő zoroasztrista kolostor tetszett, ahol a XIX. század közepén az idősebb Alexandre Dumas is eltöltött egy kis időt – sajnos, nem itt írta a Monte Christo grófját, de két év múlva kiadott egy könyvet, Kaukázusi utazások címmel. Ahol a kolostor épült, olyan magas a talaj kőolaj és földgáz tartalma, hogy időnként spontán tűznyelvek csapnak fel a földből – ezeket látni akkor is hatalmas élmény, ha ismerjük a fizikai okait. (A zoroasztrizmus az iszlám térhódítása előtti, régi iráni vallás, azt követően a „szegények vallása” maradt).           A tengerparton nem volt gond az olajozásra: a szálloda elkerített strandja környékén is fúrótornyok voltak, és olyan vidéken buszoztunk át, hogy odaérjünk, ahol a Mad Maxet is leforgathatták volna, mindjárt kétszer. Jártunk szőnyeggyárban, ahol nők és gyerekek dolgoztak, sőt egy kolhozlátogatást is felajánlottak: mivel nem éltünk a lehetőséggel, aznap nem mehettünk ki a szállodából…       Remélem, hamarosan látom az illetékes blogokon, hol tart az azeri gasztronómia: volt hová fejlődnie, nekem elhihetitek!             (A fotók turisztikai oldalakról származó illusztrációk):

A padlizsán a grillezések, a nyár kapcsán előtérbe kerülő mediterrán ételek megkerülhetetlen alapanyaga. Nem csak finom, hanem rendkívül egészséges is. Bár néhányan még idegenkednek tőle, jól elkészítve nehéz neki ellenállni!

Hozzávalók 2 személynek: 15 db csiperkegomba feje 10 dkg kacsamájpástétom 5-10 dkg trappista sajt só őrölt feketebors 10 dkg rizs petrezselyemzöld olívaolaj chiliszósz

Hozzávalók: 1 kg újkrumpli 30 dkg gomba /pl. csiperke/ 3 dl tejföl só bors pirospaprika vaj 4-5 szál újhagyma 5-10 dkg füstölt sajt petrezselyemzöld zsálya és rozmaringlevél vöröshagyma

Hozzávalók: 25 dkg fehérbab (konzerv) 25 dkg morzsolt kukorica (konzerv) 1 piros húsú kaliforniai paprika 2 fej lilahagyma 1 csokor petrezselyem 3 evőkanál citromlé 5 evőkanál olívaolaj só bors

Hozzávalók: 25 dkg eper 3 kivi 4 dl kókusztej 4 dl tej 5 evőkanál cukor 30 dkg metélt tészta 2 tojás 10 dkg omlós keksz 2 evőkanál porcukor vaj a sütőformához

Hozzávalók 2 személynek: 15 db csiperkegomba feje 10 dkg kacsamájpástétom 5-10 dkg trappista sajt só őrölt feketebors 10 dkg rizs petrezselyemzöld olívaolaj chiliszósz

Hozzávalók: 1 kg újkrumpli 30 dkg gomba /pl. csiperke/ 3 dl tejföl só bors pirospaprika vaj 4-5 szál újhagyma 5-10 dkg füstölt sajt petrezselyemzöld zsálya és rozmaringlevél vöröshagyma

Hozzávalók: 25 dkg fehérbab (konzerv) 25 dkg morzsolt kukorica (konzerv) 1 piros húsú kaliforniai paprika 2 fej lilahagyma 1 csokor petrezselyem 3 evőkanál citromlé 5 evőkanál olívaolaj só bors

Hozzávalók: 25 dkg eper 3 kivi 4 dl kókusztej 4 dl tej 5 evőkanál cukor 30 dkg metélt tészta 2 tojás 10 dkg omlós keksz 2 evőkanál porcukor vaj a sütőformához

Forró csók után hűvös édesség

Hozzávalók: 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 8 egész tojás, 50 dkg liszt, 2,5 dl tejföl, 5 dkg mazsola, 10 dkg darált dió, 1 zacskó sütőpor, csipetnyi só, 10 dkg darált dió, a forma kenéséhez 3 dkg vaj, a tetejére fél dl rum.

Hozzávalók: 6 tojás, 3 evőkanál víz, 9 evőkanál porcukor, 9 evőkanál liszt, fél csomag sütőpor .A szokásos módon piskótát sütünk.

A hideg és a merész ízek garantáltan magadhoz térítenek.

A hideg és a merész ízek garantáltan magadhoz térítenek.

Túl jó minőség miatt vontak ki bort Svédországban a kereskedelmi forgalomból: a spanyol italból a boltokba került jobbnak bizonyult az előzetes termékmintánál.

A tonhalas babsaláta pirított kenyérrel ideális recept maradékok és a kamra tartalékainak felhasználásához. Egyszerűen és gyorsan elkészíthető saláta meleg öntettel és pirított kenyérkockákkal.. Hozzávalók: 1 konzerv tonhal 1 konzerv fehér bab 5 szelet bacon 1 csomag újhagyma 4 szelet fehér kenyér vagy ciabatta 6 ek olaj 2 ek fehérborecet 1 kk dijoni mustár só, őrölt [...]

Hozzávalók 16 szelethez: 25 dkg liszt, 25 dkg tehéntúró, 25 dkg vaj vagy margarin, 35 dkg cukor, 5 tojás, 2 zacskó vaníliaízű pudingpor, 2 dkg szálasra vágott mandula, 1 narancs leve és reszelt héja, 1 teáskanál sütőpor, csipetnyi só.

Háromszázezer jenes (687 ezer forint) áron kelt el egy különleges, feketehéjú görögdinnye egy japán árverésen hétfőn.

A polenta méltatlanul elfeledett köret, pedig végtelenül egyszerű elkészíteni és remekül variálható.

6tojás sárgáját 4kanál cukorral 15deka margarinnal 1citrom levével habosra keverem.

3 gyors desszertet mutatunk, amelyeket a bennünk lévő joghurt tesz igazán nyáriassá.

A spenótot vízzel felteszem és megfőzöm annyi vizet teszek rá, hogy ellepje.

Hogy mi is ez? Banános-kókuszos-vanília fagylaltos ízbomba, amit nagyon szeretni fogtok.

Hozzávalók: 35 dkg finomliszt, 2 dkg élesztő, 1/2 dl tej, 4 tojás, 5 dkg cukor, 2 zacskó vaníliás cukor, 15 dkg vaj (vagy margarin), 10 dkg mandula, 5 dkg mazsola, 5 dkg csokoládé, csipet só, margarin (a kuglófforma kenéséhez).

Hozzávalók: 50 dkg marcipán massza, 19 dkg vaj, 20 dkg barnacukor, 1 evőkanál reszelt citromhéj, 4 simára kevert tojás, 16 dkg rétesliszt, 2 kiskanál sütőpor, 40 dkg mazsola, 10 dkg félbevágott cukrozott vagy aszalt cseresznye, 2 evőkanál baracklekvár.

Hozzávalók - fél kg egres - 15 dkg cukor - pici só - 1 pohár tejföl - 5 dkg liszt - 6 dkg vaj - citromhéj

      Végre itt a nyár...     Legszívesebben ezt énekelgettem volna egész hétvégén! Szombaton Nagykörűn voltam, ahol a NekedTerem első születésnapját ünnepeltük, vasárnap pedig (pihenésképpen) gyártottam egy kis fagylaltot. Tavaly, a Centrál fagylalt tesztjére készített gyömbéres sörfagyimat még a Magyar Sörszövetség tagjai is örömmel fogyasztották: azóta minden palack sörre, amely bekerül a lakásba, fagylalt – alapanyagként tekintek. Biztosíthatok mindenkit: bár a sör és a fagyi együtt fogyasztása általában nem javallott, ez (tekintettel a 30 fokra) igenis nyerő párosítás volt!           Hozzávalók:         4 tojássárgája 100 g cukor 200 ml világos sör (Fuller’s London Pride) 200 ml tejszín enyhén felverve 1 csapott kávéskanál őrölt gyömbér 1 csapott kávéskanál őrölt fahéj         Elkészítés:       Először forraljunk fel egy lábosban kétujjnyi vizet a vízfürdőnek. Egy kisebb lábosban olvasszuk fel a cukrot, öntsük fel a sörrel és lassan kevergessük, míg a karamell feloldódik a sörben, majd hűtsük langyosra.   A tojássárgájákat keverjük simára a tejszínnel és a fűszerekkel, majd tegyük egy keverőtálban a vízgőz fölé, és keverjük bele a karamellás sörszirupot (itt nagyon gyorsan kell dolgoznunk, hogy a tojás nehogy összecsomósodjon), amíg besűrűsödik. Ezt követően, levéve a gőzről, keverjük lehűlésig. Öntsük a fagylaltgépbe – így 20 perc alatt mennyei, hűsítő sörfagylaltot készíthetünk.   Ennek hiányában öntsük műanyag dobozba, és a mélyhűtőben 4 óra alatt fagyasszuk meg (félóránként vegyük ki, és habverővel alaposan dolgozzuk át a masszát, hogy elkerüljük a kristályosodást).          

A tejföl központi szerepet tölt be a magyar konyhában: számos ételünk fontos összetevője, szinte mindenhez kell, hiszen levesek, főzelékek, húsos ételek, tészták, köretek, saláták, sok desszert receptjében is megtaláljuk, de még magában is szívesen fogyasztjuk kenyérrel. Tejföl mindig legyen otthon!

Hozzávalók: 10 dkg étcsokoládé (60 %-os) 2 evőkanál kristálycukor 1 evőkanál liszt 5 dl tej 1/2 üvegcse rumaroma (el is hagyható) 2 csomag vaníliás cukor Az eperzseléhez: 20 dkg eper 1 csomag vaníliás cukor cukor (ízlés szerint) őrölt fahéj 2-3 db szegfűszeg reszelt narancshéj 1/2 evőkanál étkezési keményítő 2 dl víz

Hozzávalók: A kekszes alaphoz: 20-22 dkg zabkeksz 10 dkg margarin A töltelékhez: 25 dkg mascarpone 25 dkg tejföl 20 dkg porcukor 2 csomag vaníliás cukor 1 citrom leve és reszelt héja 3 db tojás Az eperzseléhez hozzávalói: 5-6 nagy szem eper 1 evőkanál cukor 1 csomag vaníliás cukor reszelt citromhéj 2,5 dl víz 1 csomag tortazselé Valamint: eper a tetejére tejszínhab

Hozzávalók: 5 dkg vaj 3 tojás 15 + 20 dkg cukor 1 csomag vaníliás cukor 25 dkg liszt 2 teáskanál sütőpor 1 dl tej 50 dkg ribizli + a díszítéshez

Hozzávalók: 2 gerezd fokhagyma 1 kis darab gyömbér 2 evőkanál olívaolaj 8 evőkanál világos szójaszósz 40 dkg tofu 1 bögre rizs 35 dkg cukkini 1 csokor zöldhagyma 1 piros húsú paprika só bors

Hozzávalók: 50 dkg sertéskaraj, csont nélkül 30 dkg zsenge sárgarépa 1 szál póréhagyma kevés olaj 1 csokor finomra vágott petrezselyem só bors